Permetszer csalánból, bodzából

A csalánból kitűnő védekezőszer készíthető. 10 liter vízhez 20 dkg csalánlevelet teszünk. Pár napig állni hagyjuk. Ezt az oldatot hígítjuk levéltetvek, atkák ellen 1:10 arányban, illetve lombtrágyaként is használhatjuk magas nitrogén- és kálium- tartalma miatt. Hígítás nélkül öntjük az oldatot a vakond járataiba, így őket is távol tudjuk tartani. 

Kitűnő vakondűző még a bodzalevélből készült oldat is ( 1 kg bodzalevél, 10 liter vízhez. Ez az oldat a szilvadarázs és a vértetvek ellen is jól használható.

Ősszel színesedő cserjék, fák

Októberben hajlamosak vagyunk behúzódni, és szinte ki se nézni a színét vesztő kertre. Aki előrelátó volt, már tavaly ültetett a  kertjébe olyan fákat, cserjéket, évelőket, melyek az őszi lombjuk színével, vagy a vesszőjükkel díszítenek. Ősszel színesedő fák pl. a juharok, az ámbrafa, az ecetfa, a cserjék közül a vadszőlő, a japán szentfa, a hortenziák, a somfélék, a tűztövis,a madárberkenye, a kecskerágó varázsolja széppé kertünket. Ilyenkor ontja virágait a krizantém, az Erika, az árvácska, és a hűvös idő beálltával színesednek a díszkáposzta levelei.

MIKULÁSVIRÁG

A mikulásvirágot augusztustól készítsük elő a decemberi virágzáshoz. Mivel sötétnappalos növény, a vi-

              rágzáshoz hat héten át 14 órás sötét időszakra van szüksége.

       Fontos, hogy a sötétítés folyamatos legyen, ezért este borítsunk rá egy kartondobozt, majd 14 óra

eltelte után helyezzük napfényes helyre a  növényt.

       A virágbimbók megjelenésekor kezdjük el a növényt tápoldatozni.

Karácsonyi kaktusz

A karácsonyi kaktusz kevesebb nedvességet igényel. Októberig tartsuk hűvös helyen, majd a vízadagot fokozatosan növeljük.

    Fontos, hogy a növényt ne mozgassuk, forgassuk, mert eldobja a

     bimbóit.

MADÁRBARÁT KERT

Min­denki élvezné, ha kert­jé­ben a mada­rak, pil­lan­gók meg­pi­hen­né­nek, és gyak­ran vissza is tér­né­nek? Ezek a ter­mé­szet­ben élő álla­tok nem­csak azért hasz­no­sak, mert elpusz­tít­ják a kár­tevő­ket, hanem segí­te­nek a virá­gok bepor­zá­sá­ban is. Nem beszélve arról az élményről, amit a kert­tu­laj­do­no­sok­nak nyúj­ta­nak jelenlétükkel!
A ker­tünkbe betérő álla­tok­nak azon­ban olyan terü­letre van szük­sé­gük, ahol ele­gendő táp­lá­lék és víz talál­ható. A mada­rak szá­mára az is elen­ged­he­tet­len, hogy meg­fe­lelő helyet talál­ja­nak a fészek­ra­kás­hoz. A leg­fon­to­sabb dolog tehát az, hogy a ter­mé­sze­tes élő­hely­hez hasonló kör­nye­ze­tet ala­kít­sunk ki. Ha fára­do­zá­sa­ink siker­rel jár­nak, mél­tán örül­he­tünk annak, hogy „meg­sze­lí­dí­tet­tük” a természetet.
A kert­ben élő mada­rak és más kis­ál­la­tok részére nem­csak fész­ke­ket, etető­ket tehe­tünk ki, de téli szál­lás­he­lye­ket pél­dául sünök, móku­sok, pil­lan­gók vagy kati­ca­bo­ga­rak számára.
Hogyan ala­kít­sunk ki madár­ba­rát kertet?
1.      Vegyük figye­lembe az öko­ló­giai előz­mé­nye­ket, vagyis érdeklőd­jük meg, milyen növé­nyek és fák ter­mé­sze­tes élő­he­lye volt az a hely, ahová házunk épült. Ha azelőtt bükk-, juhar-, vagy akár fenyőfa volt itt honos, ültes­sünk mi is azt ker­tünkbe. Ha utá­noz­zuk az ere­deti ter­mé­sze­tes körül­mé­nye­ket, a vadon élő álla­tok bizo­nyo­san gya­kori láto­ga­tó­ink lesznek.
2.      A szin­te­ti­kus növény­védő sze­rek és műtrá­gya helyett alkal­maz­zunk inkább szer­ves trá­gyát, kör­nye­zet­ba­rát növény­védő sze­re­ket. A rovar­ir­tók veszé­lye­sek a mada­rakra, és elpusz­tít­hat­ják táp­lá­lé­ku­kat, a her­nyó­kat is. A cél az, hogy vissza­áll­jon a ter­mé­sze­tes bio­ló­giai egyen­súly az élővilágban.
3.      Mivel egyre zsu­go­ro­dik a vadon élő mada­rak élő­he­lye, mind nehe­zeb­ben jut­nak táp­lá­lék­hoz és tiszta víz­hez is. Segít­sünk nekik, helyez­zünk el etető­ket, ita­tó­kat! A fákon egy-egy fedett polc vagy házikó biz­ton­sá­got nyújt a mada­rak­nak tél­idő­ben is. Egy kis tó, itató ebben a madár­ba­rát kert­ben töké­le­tessé tenné a helyet, ahol ter­mé­sze­tes körül­mé­nyek között fész­kel­het­né­nek csi­csergő lakói.
4.      Évente körül­be­lül egy­mil­li­árd madár pusz­tul el úgy, hogy átlát­szó felü­let­tel ütkö­zik. Ezért aján­la­tos házunk abla­ka­ira szí­nes füg­gö­nyö­ket tenni, a tera­szaj­tónkra ablak-matricát ragasz­tani, így figyel­mez­tetve a mada­rat arra, hogy szi­lárd felü­let felé repül.
5.      A pil­lan­gók lel­kes bepor­zók. Szí­ve­sen fog­ják láto­gatni ker­tün­ket, ha a zöld pázsi­tot szí­nes és nek­tár­dús virá­gok díszí­tik, de vigyáz­zunk, nehogy mér­gező fajta is kerül­jön közé­jük! A pil­lan­gók­nak szük­sé­gük van az ásvá­nyi anya­gokra, ezért bár­mi­lyen kis folt a tala­jon vagy egy kavi­csok­kal és víz­zel félig telt lapos tál is csal­éte­kül szol­gál­hat. A lep­kék azért kere­sik majd fel a vizes tálat, mert a benne levő nyom­ele­mek­kel táp­lál­koz­nak. Ügyel­jünk arra, hogy nyá­ron min­dig pótol­juk az elpá­rolgó vizet! Állandó meg­ol­dás lehetne itt is egy lapos kövek­kel bélelt kis kerti tó.
6.      Nem is gon­dol­nánk, hogy a mada­ra­kon kívül mennyi kis vadon élő lakója lehet ker­tünk­nek, akár még a város köze­pén is. Csi­gák, sünök és móku­sok is ven­dé­ges­ked­het­nek nálunk, ha idő­ben gon­dos­ko­dunk róla, hogy télen is kom­for­to­san érez­zék magu­kat. Érde­mes a kuc­kó­kat, etető­ket már ilyen­kor kihe­lyezni, hogy a kis­ál­la­tok­nak legyen ideje meg­szokni, meg­ba­rát­kozni a télire válasz­tott szállással!
7.      A kis­ál­la­tok etetőit, ita­tóit, fész­keit pró­bál­juk macs­kák által meg­kö­ze­lít­he­tet­len helyekre kitenni, eset­leg kövek­kel elba­ri­ká­dozni. A fára fel­sze­rel­hető esz­kö­zök ese­té­ben figyel­jünk, hogy ne legyen a köze­lük­ben olyan ág, ami elbírja a nagyobb súlyú álla­to­kat is. Kerti tavak­nál, ahol szí­ve­sen hor­gász­nak a szom­széd­ból átkó­borló macs­kák, segít­ség lehet a moz­gás­ér­zé­kelős spric­celő, ame­lyet be lehet állí­tani, hogy a mada­rak magas­sá­gá­nál még ne, de a macs­ká­é­nál már bekapcsoljanak.